Az indiánokról első körben a legtöbb embernek a westernfilmek karakterei jutnak eszébe, akikkel a cowboyok folyamatos harcban álltak. Manapság egyáltalán nem egy virágzó, folyamatosan fejlődő és növekvő népcsoportként tartjuk őket számon, ezzel pedig nem is állhatnánk messze a valóságtól. Az Amerikai Egyesült Államokban szépen a társadalom hátterében élő indiánok köszönik, jól vannak. Nekünk pedig ez a szerencsénk, mert így nem csak a múltjukból tudunk érdekességeket összegyűjteni nektek.

 Ha inkább meghallgatnád videó formájában:

10 – Egyre többen vannak

Amikor megjelentünk mi Európaiak, pontosabban a spanyolok az új világban az együtt járt az őslakosság erőteljes megritkításával, ami során rengeteg puskaport használtak el. De tudat alatt még a biológiai hadviselést is bevetették, hiszen olyan betegségeket hoztak szerencsétlen indiánok nyakára, amiket nem ismertek, így az immunrendszerük csak a fehér zászlót tudta lengetni. Az amerikaiak nagy része azt hiszi csak az igazi keménymag maradt meg az indiánokból. Az tény, hogy sok törzs kihalt, de sokkal többen élnek, mint gondolnánk és a populációjuk folyamatosan növekszik.

2000 és 2010 között 1,1 millióval nőtt az őslakos indiánok száma Amerikában, ami az általános, 9,7%-os népesedési rátához képest 26,7% volt. Az átlagéletkor az indiánoknál borzasztóan alacsony, mindössze 29 év, így nagyon fiatal populációnak tekinthetők. Sőt, becslések szerint 2050-re akár több mint 3 millióval is duzzadhat még a létszámuk. A legtöbben Kaliforniában élnek, de, ha államokra vetítjük le az Indián lakosság részarányát a többihez képest meglepő módon Alaszkában lesz a legkimagaslóbb az arányuk.

9 – Máig élő törzsek

Az Amerikai Egyesült Államokban 15 államban élnek indiánok és összesen 334 rezervátum van fenntartva számukra, ahol a törzsek kvázi háborítatlanul élhetnek. Az átlagos amerikai állampolgárnak viszont fogalma sincs hány tagja van az egyes törzseknek és nem tudná felsorolni a legmagasabb tagszámmal rendelkezőket se. De mi nem vagyunk amerikaiak, így el tudjuk olvasni a statisztikákat: 819.105 és 105.304 fő között mozog a 8 legnagyobb törzs populációja. Ide tartoznak a jól ismert apacsok és navahók, de rajtuk kívül még a cseroki, a csipéva, a sziú és a feketeláb törzs is relatíve jól át tudott vészelni mindent, ami a kiirtásukat célozta a múltban.

8 – A legszegényebbek

Az amerikai álom, szép családdal, kertes házzal, szárnyaló karrierrel még mindig nagy vonzerővel bír. Hiszen kívülről csak az látszik, milyen menő lehet a napsütötte Kaliforniában egy szép nagy kerttel rendelkező családi házban lakni. Aztán az ember a véletlen folytán elkeveredik a dél-dakotai Allen városába és meglátja, hogy a nagy amerikai álom még az amerikaiak jó részének is csak kergetett délibáb.

Dél-Dakotában található egy indián rezervátum, amihez Allen városa is tartozik. A településen nincs esély munkát találni, így kénytelenek a helyiek útra kerekedni, de semmi nem garantálja, hogy pár mérfölddel arrébb munkát kapnak. A családok évente kb. 3ezer dollárból, nagyjából 900.000 Ft-ból élnek, ami még hazai viszonylatban is durva, de az átlag amerikai keresethez képest pláne 100 méterrel a béka feneke alatt van. A városban a reménytelenség az általános közhangulat. Ezt még tovább nehezíti, hogy szinte általános az alkoholizmus ebben a városban, ami nem segíti őket kilábalni a gödörből. Beteljesült amerikai álmok ide vagy oda, ott se fenékig tejfel az élet!

7 – Békepipa

Az indiánoknak háromféle pipájuk volt. A harci pipát piros tollak díszítették, a vért szimbolizálva. A betegekhez a gyógyítópipával mentek, imádságaik isteneikhez való eljuttatásában pedig a békepipa volt segítségükre. A szertartás része volt, hogy miután beleszívtak a pipába a négy égtáj mindegyike fele imádkoztak. A pipában lévő dohánynak különleges erőt tulajdonítottak, ami segítségükre volt az égiekkel való kapcsolatfelvételben, a szükség órájában. A békepipát viselő indiánt hatalmas tisztelet övezte, az ellenséges területeken is bántódás nélkül tudott mozogni.

A békepipa legtöbb esetben valamilyen kő felhasználásával készült és onnan lehet tudni, melyik törzshöz tartozik az adott békepipa, hogy milyen színű követ használtak hozzá. Gyakori volt a vörös és a kék színű kövek használata, mely elsősorban Dél-Dakotában található, de a Síksági-indiánok előszeretettel használnak fekete köveket is. A cseroki és csikaszó törzsek pedig folyami agyagból formázták meg a pipájuk kicsit görbített alakját, amit tűzben kiszárítottak. Ezen felül még egy kvarc követ is használtak a pipájukhoz, ami az Appalache-hegységben található és különleges zöldeskék színt adott neki. Ahány törzs, annyiféle békepipa.

6 – Toll fejdísz

Rengeteg sztereotípia él a fejünkben az indiánokról, de talán a törzsfők fejét ékesítő hatalmas, tollakkal díszített fejdísz az egyik legismertebb. Az, hogy csak a törzsfő viselhetett ilyet egy súlyos tévhit, ugyanis a tollas fejdísz nemcsak a törzs első emberének járt ki, bárki hordhatott ilyet, ha kiérdemelte. A toll egy központi jelképe az indiánoknak, nagyon tisztelték. A sátraik oldalára is ráfestették őket, de amulettjeikben és ékszereikben is visszaköszönnek. Ha a törzsből valaki kiemelkedő tettet hajtott végre jutalma egy madártoll volt. Minél több tolla volt valakinek, annál nagyobb elismerésnek örvendett a falujában. A tollak körüli szokatlan tisztelet lehetett talán az eredete az amerikaiak sas imádatának, számukra ugyanis ez a madár vált olyan fontos szimbólummá, mint az észak-amerikai indiánok számára a tollak.

5 – Álomfogók

Minden bazárban és kirakodóvásárban találunk legalább egy üzletet, ahol hozzájuthatunk az álomfogókhoz. Talán már kicsit lecsengett az őket körülvevő őrület, de a közkedveltségükből nem sokat vesztettek. Kíváncsi lennék, a vásárlók hány százaléka veszi meg azért az álomfogókat, hogy rendeltetésük szerint és ne csak díszként használja őket. Hiszen az indián kultúrában ennek a fűzfa körre szőtt anyagnak vagy hálónak, amit néha tollakkal és gyöngyökkel is díszítettek védelmező erőt tulajdonítottak.

álomfogó eredete az Anisinábé indián törzshöz kapcsolódik. A törzs varázslóasszonya a gyermekek és a felnőttek védelmezéséért volt felelős. Amíg a törzs el nem kezdett terjeszkedni Észak-Amerikában, el tudta látni egyedül is a feladatát, de utána túlságosan sokfelé széledtek a törzs tagjai és segítséget kellett keresnie magának. Ezek lettek azok az álomfogók, amiket a törzs asszonyai kezdtek el készíteni. Ezeket a bölcsőkre akasztották és úgy hitték így képesek egy védőburkot vonni a gyermek köré.

4 – Tipi

Ha azt mondom: indián sátor, mindenki előtt egy magas, kúpszerű sátor jelenik meg. Ezeket nevezzük tipiknek, melyeket eredetileg állati bőr borított és fa cölöpök adták a vázát, de igazi megkülönböztető jegye a tetején lévő füstnyílás. Amikor még az indiánok nomád életmódot folytattak, fontos volt, hogy gyorsan tudják szedni a sátorfájukat, a jelen esetben szó szerint. Egyszerű volt lebontani és felállítani a tipit, emellett télen és nyáron is komfortos hőmérsékletet biztosított.

Mára a tipi olyan sztereotipikus képként él az emberek fejében az indiánokkal kapcsolatban, hogy nehéz elhinni, nem minden őslakos élt ilyenben. Főleg a Síksági-indiánok és az Északkeleti indiánok használták ezt a lakhatási megoldást. Ilyen volt például a feketeláb, a pauni, vagy épp a krí törzs. Többüknél még most is lehet találni tipiket, de azokban már nem élnek életvitel szerűen, inkább szakrális célokat töltenek be.

3 – Mohikán harcosok

A mohikán, vagyis az oldalt felnyírt, felül pedig hosszabbra hagyott hajstílus a férfiak és egyre inkább a nők körében is elterjedt. Valószínűleg sose gondolták volna a mohikán harcosok, mekkora divat diktátorokká fognak válni csak azért, mert a harcra küllemben is felkészültek. A mohikánok közül viszont csak azok a férfiak borotválták le oldalt a hajukat, akik harcba indultak. A mai stílust megalapozó frizura elterjedt volt, de nem egyeduralkodó. Voltak, akik csak a fejük egyik oldalát, mások csak a tetejét szabadították meg a fölösleges hajszálaktól. A megmaradt hajuk hossza az adott harcos erősségét, spiritualitását és hatalmát is jelképezte.

2 – Totem állatok

Vannak, akik úgy születnek, hogy egyből tudják, míg másoknak hosszabb időbe telik rájönni, melyik állat lesz segítőtársa az életben és az életen túl. Az indiánok kultúrájában a totemállatoknak nagy jelentőségük van törzsi, családi és egyéni szinten is. A totem állatok bölcsességgel és sok tudással látják el „gazdáikat” és vigyáznak rájuk. A fő totem állatán kívül még 8 másikkal is kapcsolatban áll egy indián élete folyamán, akik attól függően jelennek meg és segítik őt, hogy épp milyen helyzetben, nehézségben van. Az állatokkal való kapcsolatfelvétel viszont emberenként változó. Vannak azok, akik egyszerűen belül érzik, kik az ő állati segítőtársaik, míg másokat álmok útján szólítja meg a totem állata, de egy adott állat iránti különös érdeklődés vagy közös jellemvonások is árulkodóak lehetnek.

1 – Vallás

Mondhatjuk azt, hogy ahány indián törzs, annyi vallási beállítódás, főleg, ha az észak-amerikai indiánokat vesszük kicsit górcső alá. Már a legelső európai felfedezők is rengeteg kis csoportot írtak le, akik mind különböző vallást gyakoroltak. Abban mindegyik megegyezett, hogy az adott csoport vallása szájról szájra adódott át a fiatalabb generációnak. Tehát a vallásosság kialakítása erősen kötődött a közösség idősebb tagjaihoz, hiszen történetek, allegorikus képek és alapelvek szóbeli átadásával terjedt. A vallások sokszínűségéhez az is hozzájárult, hogy teológiai értelemben mindenféle kombináció megjelent. Voltak monoteisták, politeisták, a sámánkultúra is virágzott, de a panteizmus, a henoteizmus és az animizmus is fellelhető volt. Ha egységes képet nehezen is tudunk alkotni az őslakosok vallásáról, az tisztán kirajzolódik, hogy a spiritualitás mindig is fontos szerepet töltött be az életükben.