Franciaország a jó sajtok, a baguette és a nők szerint a világ egyik legromantikusabb nyelvének az országa. Kulturálisan a világ vezetői közé tartoznak, nem csoda, hogy a turizmusuk általában borzasztó erős. Persze mindenki meg akarja nézni életében legalább egyszer Párizst, az egekbe magasztalt Eiffel tornyot, illetve át szeretne sétálni a Louvre termein. No meg persze egy klasszikus francia reggeli se hangzik rosszul egy finom croissantal és egy jó kávéval.

 Ha inkább meghallgatnád videó formájában:

10 – Feltalálók

Franciaország is azon országok közé tartozik, amik számos feltalálóval büszkélkedhetnek. Ilyen például Nicolas Appert, akit a „tartósítás atyjának” is neveznek, mivel az ő ötlete volt az élelmiszereket egy lezárt üvegbe rakni, amit aztán forró vízbe tettek, hogy így tartósítsák őket. Ez 1809-ben történt, majd később Peter Durand tökéletesítette ezt az ötletet üvegek helyett konzervdobozok használatával. Louis Braille gyermekkorában megvakult, és emiatt fejlesztette ki a braille írást, ami egészen a mai napig segíti a vak emberek írását és olvasását. 1816-ban René Laennec találta fel a sztetoszkópot egy Párizsi kórházban. Ez ma már egy alapvető eszköznek számít az egészségügyben, mivel az orvosok ennek segítségével hallgatják meg az emberek szívhangját és a testük egyéb zörejeit. A szintén francia származású Montgolfier fivérek, Joseph és Etienne új lehetőségeket nyitottak meg az emberiség számára, amikor elsőnek szálltak fel a levegőbe egy kötetlen hőlégballonnal 1783-ban. Csak, hogy a játékvilágból is hozzak egy példát André Cassagnes, francia elektronikai szakember találta fel a gyerekek körében nagyon népszerű mechanikus játék rajztáblát.

9 – Gallok

Biztosan mindenki ismeri Asterix és Obelix történetét, ami többször is feldogozásra került már, mint francia vígjáték, vagy éppen, mint mesefilm. Ezek mind a gallok történetét mesélik el, vagyis amikor időszámításunk előtt 58-50 között a Rómaiak elfoglalták a mai Franciaországnak megfelelő Gallia területét. Az akkoriban ott élő kelták az Anglia és Írország területén élők távoli rokonai voltak. A gallok kultúrája nagyon hasonló a keltához, hasonló isteneket tiszteltek, és hasonló nyelvet is beszéltek. A gall akkoriban már egy különálló nyelv volt, sok hasonlósággal a walesi és cornwalli nyelvjárásokhoz. A mai Franciaország területének nagy részén a gall nyelv volt használatban, kivéve Aquitánia-t, ahol baszk nyelven beszéltek. A franciák nem sokat őriztek meg a gallból, nagyjából 150-180 szavuk van ma is használatban, ami tőlük ered, de leginkább a latint vették alapul.

8 – Versailles-i palota

Bár mi rossz szájízzel gondolunk rá, de ha valaki Franciaországban jár éppen, mindenképpen érdemes meglátogatni a híres Versailles-i palotát, ahol egykor a francia király, XIV. Lajos élt. A 17.században ő építtette a palotát Párizson kívülre, azért, hogy a nemesek többségét szemmel tudják tartani, valamint, hogy biztonságban legyenek a nagy tömegektől. Viszont adódott egy kis probléma az építést követően, mert attól függetlenül, hogy milyen lenyűgöző lett a palota, a higiéniára nem igazán figyeltek oda, annak ellenére, hogy a technológia meg lett volna hozzá. Mindenféle szag terjengett a palota belsejében és a kertekben egyaránt, ráadásul az emberek sem fürödtek. Igaz, ez utóbbi akkoriban teljesen normálisnak számított, mivel úgy gondolták, hogy ha sokáig a vízben vannak, az segít a betegségek terjedésében, ezért nedves törölközővel mosakodtak. Viszont a szagok később se akartak elillanni a palotából. Az első vízzel működő wc-t 1727-ben szerelték be olyan csőhálózattal, amely mindent a környező mocsarakba szállított át. Emellett pedig a király saját fürdőkkel rendelkezett és az udvarban élők számára is építtetett fürdőszobákat. Ezért is érthetetlen, hogy miért terjengtek rossz szagok a palota minden részében. Talán az emberek nem akartak lemaradni egy-egy nagy eseményről, vagy hogy láthassák a királyt, és így nem használták ki a wc-k, illetve a fürdők adta lehetőségeket.

7 – Francia iskolák mindenhol

Az angol mára teljesen világnyelvvé vált. Általában ez a kommunikáció alapvető nyelve, amikor két különböző nemzetiségű ember találkozik, bár a franciák még mindig szeretnék azt hinni, hogy ez az ő nyelvükre igaz. Ez már nem így van, de ettől függetlenül még mindig rengeteg ember beszél franciául szerte a világban. Vannak olyan országok, ahol a francia a hivatalos nyelv, vagy egy másik mellett ez is annak számít, mint például Kanadában. Emellett nagy multinacionális cégek is támogatják a francia gazdaságot, és az angol országokban is nagy számban találhatóak francia kisebbségi csoportok. Éppen ezért a francia kormány úgy döntött, hogy több országban is alapítanak olyan iskolákat, ahol francia nyelven folyik az oktatás. Ez nem csak a tengerentúli francia területekre igaz, hanem például Afrikai országokra is, valamint szinte a világ összes jelentősebb városára. Ezek az iskolák azért is különlegesek, mivel a francia tantervet követik, így annak ellenére, hogy valaki egy másik országban tanul, könnyen elköltözhet Franciaországba is, anélkül, hogy évet kellene ismételnie, vagy különösebben hozzá kellene szoknia az ottani oktatási rendhez. Ez a megoldás rengeteg ember számára nagyon népszerűvé teszi a francia oktatási rendszert, és így egyre többen választják ezt a lehetőséget.

6 – Francia pirítós

Biztosan ti is észrevettétek már, hogy számos olyan dolog, amit franciának hívunk, igazából nem az. Az egyik ilyen például a francia fonat, amit ők úgy hívnak: „natte Africaine” ami lefordítva Afrikai szőnyeget jelent. Na de akkor mégis miért nevezzük mi franciának? Hasonló a helyzet a francia pirítóssal, ami annak ellenére, hogy más országokban is létezik, a franciáknál is nagyon népszerű. Ők úgy nevezik „pain perdu” ami magyarra fordítva elveszett, vagy helyrehozott kenyeret jelent, mivel ez egy egyszerű módja volt annak, hogy a megszáradt szélű kenyeret könnyen megegyék. Még a szegényebb háztartásokban is mindig volt egy kevés tojás és tej, amibe a kenyeret puhulásig áztathatták, majd kisütve megették azt.

5 – Titkos lakás az Eiffel Toronyban

Az Eiffel Torony vitathatatlanul a világ egyik leghíresebb épülete, amely minden évben több millió turistát vonz a francia fővárosba, Párizsba. A torony Gustav Eiffel tervei alapján készült az 1889-es Párizsi világkiállításra.  Az építménynek eredetileg csak húsz évig kellett volna megmaradnia, de azóta teljesen eggyé vált a francia kultúrával, akárcsak a francia sajt vagy a híres Louvre. Azt viszont csak kevesen tudták, hogy Eiffel kialakított magának egy privát, titkos lakást a torony belsejében. A párizsi elit egész vagyonokat ajánlott volna neki azért, hogy akár csak egy éjszakát eltölthessenek ott, de Eiffel mindet visszautasította. Egész életében csakis neki volt hozzáférése a lakáshoz, amivel vendégeit akarta lenyűgözni. Leginkább tudósokat és értelmiségieket hívott meg magához, akik között ott volt például Thomas Edison is. A tulajdonosok még a tervező halála után is tartották magukat a kívánságához, de 2016-ban megnyitották ezt a helyet a turisták számára is.

4 – Titkos medence

Franciaországban sem az Eiffel Torony rejtegeti az egyetlen titkos helyet. Bárki, aki olvasta vagy látta az Operaház Fantomját tud a titkos tó létezéséről a Párizsi Opera Garnier pincéjében, ami a fantom búvóhelyéül szolgált. Amit esetleg még ők sem tudnak az az, hogy ez a hely tényleg létezik, az Operaház belső tava tényleg ott van, ahol a történet szerint lennie kell. Az épület Párizs azon térségében van, ahol magas föld víztartalma, ami azt jelentette, hogy az Opera pincéje, ahol a drága kellékeket tárolják, gyakran beázott volna. Az építészek erre azt a megoldást találták ki, hogy inkább alapból beépítik az árvizet, amelynek az erős kőoszlopok által támogatott nagy boltíves terület ad helyet, amikor megemelkedik a vízszint. Tehát a titkos lakás, ahol a fantom élt, igazából nem létezik, viszont a tóban sok ideig halakat tartottak. Ez ma már nem így van, viszont még mindig tartanak méheket a tetőn, és az ebből származó mézet az ajándékboltban lehet megvenni. Ha egyszer Párizsban járunk és van rá lehetőségünk, ide is mindenképpen érdemes ellátogatni.

 3 – Zászló

A kezdetekben a francia zászló sem úgy nézett ki, ahogy ma. A kokárdák első használatakor is csak a piros és kék színek jelentek meg, amelyek Párizs zászlóját jelképezték. A forradalom idején, Lafayette tábornok javaslatára adták hozzá a fehér színt harmadiknak, mint a királyság jelképét. A forradalom ideje alatt egyre nőtt a király bizonytalansága és a politikai kirekesztettség, így rengeteg forradalmárt és arisztokratát kivégeztek. Ez azt eredményezte, hogy a király már a saját és a családja életét is félteni kezdte, így megpróbált Ausztriába menekülni, de elkapták. A francia nép azt érezte a király elárulta őket, de ennek ellenére a királyságot jelképező fehér szín még halála után is a zászló része maradt.

2 – Időzónák

Tudtátok, hogy a franciák több időzónát is használnak? Ez lehet, hogy elsőre meglepően hangzik, de ha belegondolunk abba, hogy Franciaország a világ nagy részét gyarmatosította az idők során máris kevésbé meglepő a dolog. Az igaz, hogy Európán belül egy időzónát használnak, viszont minden más területtel együtt összesen 12-t követnek. Ezzel az egész világon a franciák használják a legtöbb időzónát egyszerre a tengerentúli területeik miatt. Az általuk használt időzónák például a Francia Polinéziában használt UTC -10, illetve a Wallis és Futunában használt UTC +12-ig terjednek, amiről egy gyors fejszámolást követően kiderül, hogy összesen a nap 24 órájából 23 órás különbséget jelent. Persze mivel 12 különböző időzónát használnak ezek a területek nincs a nap 24 órájából a 23 lefedve ezek között.

1 – Halotti házasság

Franciaország sok mindenről ismert, ezek között van például az ország gazdag kultúrája, a gyönyörű tájak, vagy éppen az ételek. Léteznek viszont olyan furcsaságok is ebben az országban, amikkel nem biztos, hogy mindenki tisztában van. Párizst sokan a szerelem városaként is emlegetik és ez nem véletlenül van így, hiszen itt egy régi szokás miatt még a halottaknak is joguk van a házasságkötéshez. Régen ezt leginkább azok a nők használták ki, akiknek jövendőbeli férjük meghalt egy háború következtében és ezzel tudták bizonyítani, hogy gyermekeik tőlük származtak. Bizonyos szabályoknak azonban meg kell felelni, nem lehet akárkivel összeházasodni. A francia elnöknek alá kell írnia a benyújtott kérelmet, amin be is kell bizonyítani, hogy az elhunytnak szándékában állt a házasságkötés. Ez általában az eljegyzés bejelentésével, vagy az esküvői előkészületekkel bizonyítható minden kétséget kizáróan. Ez a szokás a Napóleoni háborúkig nyúlik vissza, de a polgári törvénykönyvbe csak 1959-ben került be.